Hogyan ne veszítsük el az irányítást a felhőben? A tudatos felhőhasználat alapjai

Ez a helyzet kicsit olyan, mint az autóvezetés: ha megkérdezünk embereket, a többség azt mondja, hogy az átlagnál jobban vezet. A valóságban azonban a benchmarkok és saját projektjeink is azt mutatják, hogy a felhőhasználat érettsége sok esetben elmarad attól a szinttől, ahol teljes mértékben kihasználhatóvá válnak a felhős megoldások előnyei.

A kérdés tehát nem az, hogy használunk-e felhőt, hanem hogy biztosítani tudjuk-e a megfelelő folyamati és szabályozási kereteket a stratégiai előnyök kihasználásához.

Az ideális felhőút és ami a valóságban történik

A legtöbb felhő-bevezetési keretrendszer egy viszonylag tiszta képet fest:

• Stratégiai előnyök, üzleti célok meghatározása

• Tervezés és előkészítés

• Megvalósítás (migráció, szolgáltatások)

• Működés és folyamatos optimalizáció

Ezt egészítik ki olyan horizontális területek, mint a Governance, Security, ITSM vagy FinOps. A valóságban azonban ritkán látjuk ezt a sorrendet. A legtöbb szervezetnél, mikor megjelennek az első felhős megoldások, a folyamat inkább így néz ki:

• „Felkészültünk? Felkészültünk!”,

• Elkezdünk felhős megoldásokat kialakítani…

• …majd utólag próbáljuk megérteni és szabályozni, a kialakult állapotot.

Ez a megközelítés rövid távon működhet is, hosszú távon viszont szinte mindig működési adóssághoz, átláthatatlansághoz, nem egyértelmű felelősségekhez és nehezen kontrollálható költségekhez, jelentős kockázatokhoz vezet. Innen már nem az a kérdés, hogy „hogyan menjünk a felhőbe”, hanem az, hogy hogyan szerezzük vissza az irányítást.

Amikor a felhő „szétesik”: az ad-hoc bevezetés ára

Gyakori helyzet, hogy egy szervezet különböző projektek mentén, ad-hoc módon kezd el felhős megoldásokat használni. Ez önmagában nem probléma, sőt, sokszor így indulnak a sikeres transzformációk is. A kihívás ott kezdődik, amikor nincs egységes stratégia, definiált célállapot és működési keretrendszer. Egy idő után technológiai és működési szempontból is kialakulnak a párhuzamos megoldások, eltérő szabályozások és a működési nehezen skálázhatóvá válik.

Ilyenkor lesz kulcsfontosságú egy strukturált felhőtranszformációs program, amely:

• összeköti az üzleti célokat a technológiai döntésekkel,

• meghatározza a célarchitektúrát és működési modellt,

• és képes „gyárszerű” működést kialakítani, mely nem túlszabályozott állapotot jelent, sokkal inkább ismételhetőséget, skálázhatóságot és kontrollt.

Egy ilyen, „utólagos” felhőtranszformációs program a kialakult állapotok felmérésével kezdődik, majd a stratégiai célok és futó üzleti igények alapján meghatározzuk, hogy milyen működési, technológiai és szabályozási célállapotokat szükséges elérni a jövőben és egy GAP ellemzést követően javaslatokat fogalmazunk meg a végrehajtandó fejlesztésekre.

A felhő nem egyszeri projekt

Az egyik legfontosabb tanulság, hogy a felhő alkalmazása nem egyirányú folyamat, tehát nem úgy működik, hogy bevezetjük és készen vagyunk. Sokkal inkább egy ciklusról van szó, mely kiindul a felhő stratégiából, majd a tervezés, megvalósítás és működés szakaszai után eljut az újratervezéshez. Ráadásul egy szervezet egyszerre több ponton is érintett lehet ebben a ciklusban, például egy platform már működik, míg egy másik még tervezési fázisban van, és mindeközben új use case-ek is megjelennek.

Ezért kulcsfontosságú egy olyan működési modell, ami nem egyszeri megoldás, hanem hosszú távon is skálázható és adaptálható.

Összegzés: az irányítás nem magától alakul ki

A felhő bevezetés önmagában nem teremt átlátható, rendezett állapotot, sőt megfelelő keretek nélkül inkább növeli a komplexitást. Ám tudatos stratégiával, jól definiált működési modellekkel,  mérhető és értelmezhető, skálázható keretrendszerekkel az irányítás kialakítható.