Miért is kellene dörömbölni olyasmiért, ami nélkül
már elkészültek nagyrészt az ágazati megoldások?
Kinek van ideje, energiája arra, hogy az aktuális
feladatok mellett még jövőtállóan is gondolkodjon?
A hazai egészségügyi ágazati informatikai piac nem nagy, és a szállítói szereplők is nagyjából már felosztották a piacot maguk között. Mozgás persze van, és az EESZT miatti fejlesztési igények és lehetőségek is teret adtak a fejlődésre egyes vállalkozásoknak az elmúlt időszakban. Viszont mindezek ellenére kijelenthetjük, hogy ez a piac nem olyan hatalmas.
Persze az utóbbi időben egyre-másra jellennek meg a komplex szolgáltatásokat is nyújtó magánellátó szereplők, de ez nem jelent hatalmas piacbővülést. A kisebb méretű magánszolgáltatók száma is fokozatosan növekszik, az ő informatikai igényeik azonban kevésbé olyan összetettek, mint a magánkórházaké. A piac jelenleg nem tobzódik fejlesztési lehetőségekben és zöldmezős beruházásokban, pedig a technológia újabb és újabb lehetőségekkel és irányokkal kopogtatna ezeken az ajtókon. A kérdés, hogy „Kinek lett volna a dolga lett volna utat mutatni és egységes irányt meghatározni?” becsapós. Egyrészt azt sugallja, mintha nem lettek volna olyan központi ágazatirányítási, vagy éppen piaci irányok, melyek utat mutattak volna. Másrészt nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy ez evolúciós kérdés. Minden ágazatnak végig kell mennie a maga fejlődési fázisain, s ez nem megy másként sem külföldön, sem hazánkban.
Itthon az ágazatirányítás, beleértve a NEAK, NNK, OGYÉI, OKFŐ szereplőket, számos olyan intézkedést, jelentési vagy adatszolgáltatási kötelezettségeket stb. írtak elő, melyek arra ösztönözték az ellátó szervezetek által használt medikai vagy egyéb működéstámogató rendszerek szállítóit, hogy a megoldásaikat fejlesszék, módosítsák, új funkciókkal bővítsék.
Ezeknek a központi intézkedéseknek köszönhető, hogy például a hazai egészségügy és benne az egészséginformatika egy olyan eszközzel, egy olyan azonosítóval rendelkezik, mely lehetővé teszi a páciensek és a hozzájuk kapcsolódó ellátások azonosítását, s ez pedig a TAJ azonosító. Vannak olyan nyugat európai országok, akik még csak álmodnak arról, hogy egyszer egy ilyen lehetőségük lesz.
Szintén fejlesztési igényeket generáltak a különböző elektronizált képalkotó, labor és egyéb rendszerek, melyek illesztését meg kellett vagy célszerű volt megvalósítani, s persze ne feledkezzünk meg az ügyfelek által jelzett számos igényről sem.
Ezeket a változásokat az egyes fejlesztő csapatok a saját legjobb tudásuk szerint megoldották valahogy. Persze ezekhez a megoldásokhoz lehetett találni nemzetközi mintákat, szállítói ajánlásokat, központi előírásokat, de azért a megoldások jól láthatóan heterogének lettek.
A szállítók nem dörömböltek, s az évek alatt ahhoz is hozzászoktak, hogy a maguk módján, a meglévő rendszerek kisebb-nagyobb átfejlesztésével, minél kisebb költségráfordítással megoldják az aktuális feladatokat.
A központi irányítás jól láthatóan fontos szerepet szán az ágazati informatika fejlesztésének, hiszen az eltelt években jelentős uniós források kerültek erre a területre, és a várva várt helyreállítási csomagnak egy fontos része az egészségügyet érintő, informatikai fejlesztéseket jelentő feladatok.
Vajon mindenki számára világos, hogy ezek a fejlesztések milyen rendszerelemeket, milyen adatokat, milyen adatkapcsolatok érintenek? Vajon világos mind a központi, mind a lokális rendszerek fejlesztőinek, hogy az egyes fejlesztési igények és azok megvalósítása milyen hatással van/lesz az ágazati adatvagyonra?
Az igények és feladatok gyorsan jönnek és gyors, költséghatékony megoldások kellenek rájuk, de érthetően mindenki a saját lokális érdekeit tartja szem előtt. Talán érdemes lenne egy olyan struktúrát, térképet adni, amelyen mindenki el tudja helyezni saját magát és meglátja azokat a területeket és kapcsolatokat, amelyek hiányoznak vagy éppen fejlesztésre szorulnak.
Szükség van-e még kórházi referencia architektúrára?
A fejlődés nem áll meg, előbb-utóbb még fel is fog gyorsulni. A kormányzati szándékok (ha a részletes lebontásuk még nem is látszik pillanatnyilag teljesen), jól látható irányokat mutatnak. Ezek pedig mind a kommunikációban, mind a tervezett fejlesztésekben megjelennek:
- a digitalizációval szemben támasztott követelmények
- az alapellátás megerősítése kapcsán a digitális megoldások fejlesztése
- az ellátó rendszer digitális támogatása
- lakossági egészségfejlesztés digitális megoldásokkal
- ágazati adatvagyongazdálkodás fejlesztésének a feladatai
A kormányzati szándékok mellett erősödnek az olyan EU-s szándékok és fejlesztési irányok is, mint:
- Európai Egészségügyi Adattér – EHDS
- Az EU4Health program
- A Horizon Europe program
A változások jönnek, s ezek a változások a szabályok és jogszabályok, fejlesztési projektek és igények enyhébb és erősebb kényszerítő, késztető erején keresztül meg fognak jelenni az ágazati informatikát irányítók, művelők és fejlesztők feladatkosarában.
A kérdés az, hogy miként lehet majd a feladatokat, részfeladatokat jól lehatárolni, a követelményeket jól definiálni, a számos rendszer együttműködését úgy biztosítani, hogy az áramló adatok a végén egységes és jól értelmezhető információkká álljanak össze. Szükség van a közös térképre, hogy az előttünk álló fejlesztéseket rövid idő alatt, felesleges tévutakat elkerülve, hatékonyan hajthassuk végre.
Az informatikát művelők feladata, hogy jelezzék, hogy szükségük van az egységes, jól definiált irányokra, a széles körben kommunikált központi és lokális referencia architektúra tervekre. Az ágazati informatikát irányítók feladata pedig megmutatni azt vagy azokat az ajtókat, ahol dörömbölni érdemes, mert válaszokat is kaphatnak az érdeklődők. Ehhez persze a válaszokkal is készen kell állniuk.
